LCD TV vagy monitor

Amikor elkezdünk retro számítógépeket gyűjteni és használni, mint a Commodore, Commodore Amiga, ZX Spectrum, Enterprise, HT, Videoton TVC, Atari, stb. mai gondolkodással egyből jóval modern számítógépünk monitorára szeretnénk ezeket is rákötni.

Persze, ennek lenne előnye, hisz ezek a PC-s monitorok olcsók, vékonyak (azaz nem foglalnak sok helyet) és könnyen elérhetőek.
Sajnos sok esetben a TV-nk is csak HDMI bemenettel rendelkezik és erre nem igen tudjuk az alapkiépítésű gépeket rákötni.
Sokan még a felbontásokkal is számolnak, hogy miként jelenítődjön meg a kép.

Másik ilyen téves vonal, amit sok esetben rosszul írnak internetes oldalakon, videókban, hogy ezek a számítógépek Video, S-Video és némely esetekben RGB kimenetekkel rendelkeznek. Ezen korai számítógépek nem Video, S-Video és RGB kimentekkel rendelkeznek, hanem Compozite (tévesen Video és nem kompozit), Chroma-Luma (tévesen S-Video) és minden gyártó sajátos RGB jelekkel látta el számítógépeket.
Commodore 128 esetében pl. van RGBi TTL video kimenet, ami nem egyezik meg a korai pl. EGA monitorokkal, még ha a „szövegezés” hasonlít is.

Hagyományos kis CRT TV a videó kimenetű számítógépekhez


Hagyományos kis CRT TV előlapi RCA Video-Audio bemenet Compozite jelnek


Hagyományos kis CRT TV hátlapi Video-Audio bemenet, mely támogatja a Compozite és RGB jeleket

Sajnos, mindenki tévúton jár. Legegyszerűbben úgy fogalmaznék: „sehogyan”, ugyanis, amikor ezek a számítógépek készültek ezek a szabványok még sehol nem voltak. De mielőtt megoldást ajánlok (ami persze nem olcsó), előtte nézzük meg miért is nem tudnak működni ezek a 80-as 90-es években készült számítógépek a mostani modern eszközökön, mint PC-s monitorok, vagy HDMI-s TV-k.

Amikor az első otthoni számítógépek megjelentek, az emberek otthonában nem voltak speciális számítógépes monitorok, hanem szinte mindenkinek volt egy hagyományos televíziója. Ezért az első otthoni számítógépeket (ZX Spectrum, Atari, Commodore) úgy tervezték, hogy szabványos TV-készülékekhez lehessen csatlakoztatni. Ezekben az időkben különböző színkódolási szabványok léteztek - elsősorban az NTSC, a PAL és a SECAM. A fő különbségek e szabványok között a képernyő frissítési sebessége (60 kép/mp az NTSC, 50 kép/mp a PAL és a SECAM esetében) és a színjelek kódolásának módja volt, de egy dolog közös volt: a vízszintes frissítési sebesség (kb. 15 kHz minden szabványban). Ez a két érték - a vízszintes frissítési sebesség és a képernyő - vagy függőleges frissítési sebesség – határozza meg a képernyőnkénti sorok számát és így a maximális függőleges felbontást. Az 50 kép/mp-es rendszerekben körülbelül 312 sor volt képernyőnként, a 60 kép/mp-es rendszerekben pedig még kevesebb (körülbelül 262 sor). A 8 bites számítógépek idején az olyan felbontás, mint a 320x200, „hi-res”-nek számított, tehát teljesen elegendő volt. A 16 bites számítógépeknél ez még mindig rendben volt, de a felhasználók kezdtek többet akarni.

Az Atari az Atari ST modelljéhez egy speciális hi-res monitort vezetett be (70 kép/mp és kb. 31,5kHz-es vízszintes frissítési frekvenciával, 640x400-as felbontással), a PC-kben bevezették az EGA szabványt (21,8kHz és 640x350-es felbontás), majd pár évvel később a VGA-t 31,5kHz-es vízszintes frissítési frekvenciával. Kezdetben minden videostandard (számítógép vagy grafikus kártya) külön monitort igényelt. A probléma az volt, hogy a felhasználók nem akartak minden alkalommal új monitort vásárolni, amikor grafikus adaptert cseréltek.

1989-ben Amerikában megalakult a VESA szervezet a videostandardok bevezetésére. A probléma csak az volt, hogy amikor elkezdték meghatározni a szabványokat, már létezett a 800x600-as felbontású Super VGA, és senki sem akart többé régi, 15 kHz-es felbontást használni. Ezért a VESA által meghatározott legalacsonyabb elérhető „szabványos” felbontás 640x350 volt 31,5 kHz-es vízszintes frissítési frekvenciával, így ez volt a legalacsonyabb vízszintes frissítési frekvencia, amelyet szinte minden monitor elfogadott. A másik probléma szintén a függőleges (vagy képernyő) frissítési frekvencia. A VESA által meghatározott minimális frissítési frekvencia 60 Hz (60 kép/mp). Ezért a legtöbb modern monitor nem fogad el 31,5 kHz-nél alacsonyabb vízszintes frissítési frekvenciát. A függőleges frissítési frekvenciával kicsit jobb a helyzet, mert a HDMI kompatibilitás bevezetése a TV-szabványokkal 50Hz-et kényszerített ki, így a HDMI-porttal rendelkező monitorok többségének 50Hz-et kell elfogadnia.

Mint látható, ha valaki egy régi számítógépet szeretne egy modern kijelzőhöz csatlakoztatni, olyan problémákba ütközhet, mint például:

• PAL/NTSC jel színdekódolása (kompozit videó vagy S-Video jel esetén)
• a pontos pixel-órajel frekvencia megtalálása
• a vízszintes frissítési frekvencia megduplázása (ha megduplázzuk a 15,5 kHz-et, akkor elég közel vagyunk ahhoz, hogy a modern kijelzők elfogadják)
• néhány modern kijelzőnek nincs analóg bemenete – csak digitális

Fentiek megoldásához a következőket kell megoldani:

Az első megoldandó probléma a PAL vagy NTSC jel dekódolása (néhány régi számítógép nem rendelkezik RGB kimenettel).
Ehhez a Medusa speciális videódekódert használ, egy integrált áramkört, amelyet az Analog Devices készített, és amely képes az SDTV jelek (PAL, NTSC vagy akár SECAM) mintavételezésére és dekódolására.

A második probléma a bemeneti jel pontos pixelórajelének megtalálása (RGB jelek esetén). Erre nincs végleges megoldás.
A Medusában mindig meg lehet határozni manuálisan a pixelek soronkénti számát, de ennek automatikusabb elérése érdekében egy adott jel „ujjlenyomatát” mérjük (szinkronjelek alapján), és a rendelkezésre álló tucatnyi előre beállított opció közül választunk egyet.

A harmadik probléma a vízszintes frissítési sebesség megduplázása. Ennek eléréséhez a bemenetről származó minden egyes sort egy FPGA-chipben lévő kis memóriablokkba helyezünk, majd kétszer adjuk ki. Ezért nevezzük néha az ilyen eszközöket „scan duplázóknak”.
Ez természetesen csak akkor történik, ha szükséges (a bemeneti vízszintes frissítési frekvencia alacsonyabb, mint 31kHz).

Az utolsó probléma a jel digitális formában történő kiadása. A Medusában a DVI-I szabvány használata mellett döntöttünk.
A DVI szabványt elméletileg elavulttá tette a HDMI, de mivel a HDMI licencelt, a DVI pedig nem, a DVI mellett döntöttünk.
A DVI teljes verziója (amely a Medusában implementálva van) szintén analóg formátumban ad ki minden jelet.
Ez nagyon kényelmes, mert lehetővé teszi a régebbi 17" és 19" LCD panelek használatát, amelyek nagyon olcsók és jobb képernyőarányokkal rendelkeznek a régi számítógépekhez, mint az új tévék. Ugyanakkor egy egyszerű kábel segítségével HDMI-eszközhöz is csatlakoztathatóak.

Amint látjuk, nem olyan egyszerű a helyzet.

Léteznek olyan egyszerű és olcsó eszközök, átalakítók nagyjából 10-15.000.- Ft értékben, amelyek képesek egyes korai számítógépek képét megjeleníteni VGA monitorokon, vagy éppen HDMI megjelenítőkön, de ezen típusoknak utána kell olvasni fórumokban.
Viszont, amennyiben pont ez a modell nem kapható, ne is próbáljunk meg venni hasonlót, biztosan nem fog működni.
A másik gond ezekkel, hogy míg pl. Commodore 64-el működik, Commodore Plus 4-el fekete/fehér és színeltéréssel fog működni, vagy egyáltalán nem.

Jobb megoldások 60-70.000.- Ft-os ártól kezdődően érhetőek el.
Mivel ezekből nem teszteltem egyet sem, így szándékosan nem akarok ajánlani közülük. Nagyobb retro számítógépes oldalakon ajánlanak típusokat és megoldásokat erre a problémára, sajnos borsos árakon.

Kitérnék még egy problémára, a 90-es években forgalomban voltak tuchel (DIN) csatlakozós RCA és SCART végződésű Video-Audio kábelek.
Azonban ezen kábelek tuchel lábkiosztása NEM egyezett meg számítógépünk Video kimenetével!
Még akkor sem, ha a dugó a számítógép aljzatába belement.

Alapvetően két járható megoldás létezik, ha nem szeretnénk sokat költeni a megjelenítő konverterre:
Első megoldás, ha vásárolunk egy hagyományos CRT (képcsöves) televíziót. Szándékosan nem írtam, hogy Video pl. Commodore monitorok, ennek két oka van, melyet itt részletezek CRT monitorok halála.
Persze, ezeknek tekintélyes súlya van, nagy helyet foglalnak és nem tudjuk meddig működnek rendesen.
Ráadásul mostanában ezen kicsi CRT TV-k felkapottak lettek és áruk több tízezer forint is lehet.

Másik megoldás egy kisméretű LCD/LED TV vásárlása (lehetőleg 4:3 kijelző arányú), mely tartalmaz RCA, SCART és S-Video csatlakozó aljzatot.
Arra azért mindenki figyeljen, hogy nem minden SCART aljzat fogadja az S-Video jeleket, ezzel is spórolva. Leírások hiányában, ezt ki kell próbálni.

Ezekre az RCA, SCART és S-Video bemenetekre retro számítógépünk közvetlenül ráköthető. RCA esetében a Compozite, S-Video esetében a Chroma-Luma, míg RGB jeleket a SCART aljzaton keresztül. Ez utóbbit azért nem közvetlenül, valószínűleg ellenállásozni kell és/vagy kondizni a SCART dugó házában.
Commodore 128 esetében az RGBi-t nem tudjuk a SCART aljzatra közvetlenül kötni, ehhez már plusz elektronika, átalakító kell.
Amennyiben az LCD/LED TV-n csak SCART aljzat van, akkor arra közvetlenül köthetjük a Compozite és esetenként az RGB jelet, de Chroma-Luma-át tesztelni kell.
Amennyiben TV-nk SCART aljzata nem fogadja az S-Video jelet, nem történik semmi. Azaz színeltéréssel fog megjelenni a kép, ekkor tudhatjuk, ez az aljzat nem képes az S-Video jelek fogadására.


LCD monitor TV, mely támogatja az RF (antenna), Compozite (RCA), Compozite és RGB (SCART) bemeneteket, továbbá HDMI, VGA bemeneteket konverterrel és Component (Y,Pb, Pr) bemenetek.
Component jeleket ritkán használták a 80, 90-es évek számítógépein, de azért előfordult.


LCD monitor TV, mely támogatja az RF (antenna), Compozite (RCA), Chroma-Luma (S-Video), Compozite és RGB (SCART) bemeneteket, továbbá VGA és DVI bemenetek konverterrel.

LCD TV-k esetében általában RF (antenna), Video (RCA), Video és RGB (SCART) bemenetek vannak, ezért érdemes olyan LCD TV-t keresni, melyen van S-Video bemenet is, hisz a Commodore számítógépek támogatják ezt (kivéve a VIC-20-at). S-Video bemeneten jelentősen jobb a képminőség mint Video bemeneten. SCART bemenetre ráköthetjük pl. Commodore Amiga, Videoton TVC számítógépünket RGB kép minőséggel.
Én még olyan LCD TV-vel, monitor TV-vel nem találkoztam, amely tartalmaz RF, Video, S-Video, SCART és Component bemeneteket együttesen.
Így, ha valaki használni tudja a Component jeleket, akkor nagy valószínűséggel két TV-t vagy monitor TV-t kell használnia.

Érdemes 4:3 képarányú LCD TV-t, monitor TV-t venni, hisz ezen számítógépek képi felbontása közelebb áll a 4:3-hoz, mint pl. a 16:9-hez.
Amennyiben pl. 16:9-est kapunk, érdemes átállítani a képet 4:3-ra, különben amorf (torz) lesz a kép.
LCD TV, vagy monitor TV vásárlásakor vigyük magunkkal a számítógépet, ugyanis azért nem minden LCD tudja megjeleníteni ezeket a képeket, van ami egy - egy üzemmódban csak. De olyannal is találkoztam, hogy 16:9-es képátlós LCD TV-n 4:3 képarány esetén összeesik a kép számítógéppel.

Egy kis segítség az eligazodáshoz:

• a Commodore VIC20 Compozite (tuchel DIN5) kimenettel rendelkezik
• a Commodore 16, +4, 64 RF (RCA), Compozite és Chroma-Luma (tuchel DIN8) kimenetekkel rendelkezik
• a Commodore 128 RF (RCA), Compozite, Chroma-Luma (tuchel DIN8) és RGBi (de csak 80 oszlopos módban D-SUB9) kimenetekkel rendelkezik
• a Commodore Amiga 500, 2000 mono Compozite (RCA)és RGB (D-SUB23) kimenetekkel rendelkezik
• a Commodore Amiga 1000 mono Compozite (RCA), Compozite, Chroma-Luma (tuchel DIN8) és RGB (D-SUB23) kimenetekkel rendelkezik
• a Commodore Amiga 600, 1200 Compozite (RCA) és RGB (D-SUB23) kimenetekkel rendelkezik
• a Commodore CDTV Compozite (RCA) és RGB (D-SUB23) kimenetekkel rendelkezik
• a Commodore CD32 Compozite (RCA), Chroma-Luma (S-Video) kimenetekkel rendelkezik
• a Commodore Amiga 3000 RGB (D-SUB23) és 31kHz-es VGA (D-SUB15) kimenetekkel rendelkezik
• a ZX Spectrum 16, 48, + RF (RCA) kimenetekkel rendelkezik, hang nélkül
• a ZX Spectrum +2, +3 RGB (tuchel DIN8) kimenetekkel rendelkezik
• az Enterprise 64, 128 RGB kimenetekkel rendelkezik
• a HT RF (RCA) kimenetekkel rendelkezik, hang nélkül
• a Videoton TVC 32, 64, 64+ Compozite (tuchel DIN5) és RGB (tuchel DIN5) kimenettel rendelkezik
• az Amstrad/Schneider CPC 464, 664, 6128 RGB (tuchel DIN5) kimenettel rendelkezik
  
  (RF = rádió frekvenciás, azaz a TV C36-os csatornája amire hangolni kell)

Az összefoglalóhoz az Amiga Mania Magazin egyik Facebook posztját használtam fel, amely itt olvasható Medusa Mania.